Új családtag érkezik

 

 

Katának, a fiatal egyedülálló nőnek úgy alakult az élete, hogy szeretett nagynénjéhez, Klári nénihez költözött. Egyetlen probléma volt csak köztük, Kata megszokta, hogy mindig van valamilyen kisállat a közelében, kutya, macska, bármi, csak szerethesse, gondoskodhasson róla.

 

Klári néninek sosem volt háziállata, így nem is érezte az ilyenfajta gondoskodás hiányát. Kata eleinte próbálta meggyőzni nagynénjét, hogy jó lenne egy kismacska, de próbálkozásai reménytelennek bizonyultak. Kata már kezdett beletörődni, hogy további életét házi kedvenc nélkül kell leélnie.

 

Lekötötte a munkája, ráadásul közelgett a Karácsony, az ünnepi készülődésben meg is feledkezett a hőn áhított kiscicáról. Reggel kicsinosította magát, úgy érezte, ma valami jó fog történni vele. Elindult vásárolni, végigjárta a hipermarketeket. Az időjárás is kedvezett, nem esett a hó, ragyogó idő volt, annak ellenére, hogy december volt. Kimondottan „sétálós” idő, ahogy ő nevezte. Megvette az ünnepi menühöz valókat, az ajándékokat, lassan minden készen állt a karácsonyi hangulathoz. Hazafelé már olyan fáradt volt a sok cipekedéstől, hogy szinte észre sem vette, hogy egy szürke apró kis jószág, egy gyönyörű kiscica ül a kapu előtt. Sóhajtott egyet, mert tudta, hogy úgysem lehet az övé, pedig nagyon megtetszett neki. Bevitte a csomagokat, kezdett kipakolni. Délután dolgozni kellett mennie, így aznap már nem folytatta az ünnepi készülődést és a cica sem jutott az eszébe. Este 10-ig dolgozott, most még sokkal fáradtabban sietett haza, hogy végre kipihenje magát. Végre odaért a kapuhoz, megint ott ült ugyanaz az ártatlan kis jószág, szinte bebocsátásra várva. „Ez már nem lehet véletlen” – gondolta, de bement a házba és próbált nem gondolni rá. Persze, ez nem olyan egyszerű, mert nem ment ki a fejéből ez az egész.

 

-          Miért pont itt? – Miért pont most? – Kié ez a cica és mit keres ilyen következetesen mindig a mi kapunk előtt? – tette fel magának a válasz nélkül maradt kérdéseket.

 

Bekapcsolta a TV-t, hogy valami mással lekösse magát, de fogalma sem volt, hogy mit lát, pedig egy izgalmasnak ígérkező filmet vetítettek. Egyre csak a kiscica körül jártak a gondolatai. „Milyen jó lenne behozni” – gondolta, de nem akart családi vitát, így lefeküdt aludni. Egész éjjel forgolódott, alig jött álom a szemére. Amikor végre elaludt, csodálatos álma volt. Kicsi szürke cicát etetett, aki hálásan dorombolt a finom étkekért és a szeretetért. Sajnos, az ébresztőóra véget vetett az idilli álomnak, rá kellett ébrednie, hogy a valóság nem ilyen. Nincs cica, nincs gondoskodás, nincs szeretet és dorombolás.

 

Rosszkedvűen indult dolgozni, munkaidő után még vásárolt kicsit, valahogy önkéntelenül arra vette az irányt, amerre a városka Kisállat-kereskedése kínálta szebbnél szebb csengős, színes nyakörveit. Sóvárogva nézte a kirakatot, úgy megvette volna valamelyiket, már ki is nézte, hogy melyik állna jól a kiscicának… Aztán véget vetett az ábrándozásnak, próbálta újra és újra tudatosítani magában, hogy nincs és nem is lesz kismacska, akit díszíthet azzal a csoda-nyakörvvel.

 

Hazaérve azért elmesélte Klári néninek, hogy merre járt és mit látott, de lelkesedése nem nagyon talált viszonzásra. Klári néni szerint „fölösleges” dolog háziállatot tartani, csak a gond van vele, etetni, gondozni kell, stb.

  

Eljött a Szenteste, vacsora közben halk, de határozott nyávogást hallott, de biztos volt benne, hogy csak az elmúlt napok történései miatt van ez. Az ajándékbontogatás után megint a TV-vel próbálta elterelni gondolatait, de éppen olyan sikertelenül, mint az előző napon. Nagy nehezen elaludt, de éjjel arra ébredt, hogy kopognak az ablakán. Nagyon megijedt, mert a kapu zárva volt, hogy kerülhetett be valaki az udvaron át az ő ablakához? Felkelt, óvatosan kinézett és nem akart hinni a szemének. Ő volt az, a kicsi szürke cica. Honnan tudta, hogy melyik az ő ablaka? Örök rejtély marad…

 

Kata beengedte a szobába, ahol a cica úgy nézett körül, mintha mindig is ott lakott volna. Parizerrel és tejjel kínálta, amit jóízűen elfogyasztott, majd új gazdájához simulva hangos dorombolásba kezdett. Megpecsételődött a sorsa, de nemcsak neki, hanem Klári néninek is, aki reggel meglátva az új kis jövevényt, tudta, hogy soha többé nem fog házi kedvenc nélkül élni. Pillanatok alatt egymásra találtak, annyi hálát és szeretetet adott Tigris – mert így nevezték el -, hogy nem lehetett nem megszeretni. Ő volt a legszebb karácsonyi ajándék! Ez az apró kicsi lény saját maga határozott arról, hogy hol szeretne élni, kitartóan és következetesen napokon át minden eszközzel jelezte ezt leendő gazdáinak.

 

Azóta már eltelt 10 év és még ma is ugyanúgy kopog az ablakon, mint azon az első Karácsony éjszakán…

 

 

 

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
A szeretet jegyében - © 2008 - 2024 - totheva-keszthely.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat